Valahol egyszer azt olvastam Jelenits atyától, hogy a katolikus iskolák „egyháziságát” leginkább az iskola hangulatában, atmoszférájában érhetjük tetten. Persze fontosak a gyakorlati dolgok is (hittan, kereszt, stb), de leginkább az, hogy mit érez az aki belép az iskolába. Óhatatlanul vetődik fel a kérdés: akkor vajon a „kolpingi” szellem hogyan jelenik meg egy iskolában? És még inkább, hogyan lehet megtapasztalni a MI iskolánkban?
Ezen gondolkozva akaratlanul is eszembe jut egy évekkel ezelőtt nálunk végzett fiatal ember esete. 17 évesen 6 osztállyal került iskolánkba, küzdelmes 2 év után itt maradt szakmát is tanulni, amit végül nagyon szép eredménnyel végzett el. De, ami számunkra fontos az az amit a végén mondott.
„Ebbe az iskolába könnyű bejutni, de nagyon nehéz kikerülni. Biztos vagyok benne, hogy ha nem ide jártam volna, már defektet kapott volna az életem.”
Nos, azt gondolom a kolpingi kulcs benne van a mondatban, amit mindenki megérez aki hozzánk jön. Mi, akik itt tanítunk tudjuk, hogy mindenkiben van egy szakma. Hisszük, hogy mindenkinek segíthetünk eljutnia ehhez a szakmához, és az oda vezető úton nem akarjuk elengedni a kezét. Reméljük, hogy a közös út alatt érezhetővé válik számára, hogy „felfelé nézve” nem létezik becsukott ajtó, megbocsáthatatlan bűn, eltékozolt szeretet.
Ez az a bizonyos LÁTHATÓ LELKÜLET, ez az amiről a z említett piarista atya beszélt, és ez az amivel az itt dolgozó világi nevelők láthatóvá teszik Kolping művét.
207 éve született Adolf Kolping.
