„A költészet ereje abban rejlik, hogy megmutatja az elmondhatatlant”
Franyó Barbara
1964 óta április 11-én ünnepeljük a költészet napját, amely egyben József Attila (1905-1937) és Márai Sándor (1900-1989) születésnapja is. És a vers, a versmondás ünnepe is. Isten éltessen magyar költészet napja!
Mi kolpingosok
Szilágyi István íróval együtt valljuk: „Mindnyájan Isten markában vacogó csillagok vagyunk!”
és
Márai Sándorral együtt hisszük: „A szó, a dal, a kőbe, képbe varázsolt lélek mind kapaszkodó, hogy a hétköznapok szürkeségét lélektágító ünnepé változtassuk!”
A napjainkat elborító gondokból ma József Attila Kopogtatás nélkül című versének segítségével, csodálkozzunk rá a költészet egyszerű szépségére!
KOPOGTATÁS NÉLKÜL
Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma.
A kancsóba friss vizet hozok be néked,
cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,
itt nem zavar bennünket senki,
görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.
Nagy csönd a csönd, néked is szólok,
ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,
melegben levethesz nyakkendőt, gallért,
ha éhes vagy, tiszta papirt kapsz tányérul, amikor akad más is,
hanem akkor hagyj nékem is, én is örökké éhes vagyok.
Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél.
